EURO VOICE TRIO
Tagok
Csorba Kata, Soós Enikő és Szaniszló János Euro Voice Trio:
A trió több hónapja dolgozik együtt.
Több kiváló helyen felléptek már fel Szegeden, s nem olyan régen abban a megtiszteltetésben volt részük,
hogy Pedro Negrescu, világhírű román nagybőgőssel játszhattak együtt.
Szaniszló János, a trió zongoristája, több mint 40 éves tapasztalattal,
(melyből 14 évet az USA-ban, két évet pedig Párizsban töltött) kíséri fantasztikus virtuóz játékával az énekesnőt,
Soós Enikőt, aki még csak most kezdi a pályát.
Csorba Kata szinész, sanzonénekes.
Mindhároman a jazz, blues szerelmesei, de a nagy jazz balladákon - mint a Cry me a river, My Funny Valentine, When I fall in love - kívül örök klasszikusok is felcsendülnek előadásukban.
Egyedi feldolgozásban hallhatjuk például a Moon river-t, az Adagio-t vagy Karády Katalin érzéki Mindig az a perc a legszebb perc című slágereit.
Nemcsak feldolgozásokat játszanak, hanem saját számmal is megajándékozzák a hallgatóságot.
Mintazenék:
Szaniszló János
Magyarország egyik nagyvárosában, Szegeden születtem, zenei tanulmányaim itt kezdtem,
komolyzenét tanultam, majd Oscar Peterson zongorajátékának varázsa ejtett rabul egy életre.
A 30 éve muzsikáló MOLNÁR DIXIELAND alapító-vezetőjével,
Molnár Gyulával vagyok látható egy közös fotózás alkalmával;
aki első jazz együttesem, az 1965 végén alapított „ASTORIA QUARTETT” szaxofonosa volt Bodó József
dobos és Nyitrai Endre bőgős mellett. Lévén erről a legkezdetibb periódusomról nem maradt fotóm,
itt említem meg a kezdetek kezdetét: az első (nyilvános) jazzkoncertemet,
amely egyúttal jazz-pályám elindulását is jelentette 1966. február 12-én.
Akkor 17. évébe lépő gimnazista voltam.
Később, 1970-71-ben az akkori „Kristály” rock együttesben billentyűztem;
máshol basszusgitároztam, doboltam is. ("Hulin Jazz Trió", "Electrons" rock együttes, stb.)
Egy évig a jazz-tanszak hallgatója voltam Budapesten, Gonda János meghívására.
A 70-es évek elején – akárcsak 1965 ősze óta – egyidejűleg jazz és rock együttesekben játszottam.
Ezt a koncertet a kecskeméti („Chicago”-stílusú) kiváló „Tiff-Taff” együttessel rendeztük,
melynek tiszteletbeli tagja voltam, és meghívásomra jöttek el,
hogy együtt lépjenek fel triómmal az akkori szegedi Ifjúsági Házban.
Maradandóan emlékezetes volt ez a koncert; persze telt ház előtt – ami jellemző is volt ezekre az évekre!…
Magyarországi legsikeresebb együttesem,
a békéscsabai „6 ¦” jazz együttes szegedi fellépésén készült a fotó az egyetem JATE Klubjában.
1975 őszén kaptam meghívást ebbe az – eredetileg R&B, jazz-rock stílusú – együttesbe,
mellyel kevesebb, mint 1 év alatt országos hírnévre tettünk szert.
Egy év után minden jazz fesztiválon felléphettünk,
a zenei versenyeken pedig arany vagy ezüst díjjal végeztünk. TV-fellépés,
„Ki Mit Tud?”, Rádió-felvételek, koncertek az ország majd minden jazz klubjában…
Szinte mindent elértünk, amit ebben a műfajban,
ezekben az években el lehetett érni Magyarországon… Csupán lemezünk nem készült!…
1981 őszén kerültem Párizsba, találkoztam magyar zenészekkel.
'82 július végéig zongoráztam night klubokban,
majd itt megkapva a kivándorlási vízumot,
az USÁ-ba költöztem, ahol az öcsém él.
(Ő a szegedi Molnár Dixieland basszusgitárosa volt 1971 végéig, amikor is elhagyta Magyarországot.)
Ez a fotó egy szólózongora darabom felvételén készült a nevadai KUNR Rádió stúdiójában 1984 nyarán,
a „Just Jazz” című műsor számára. A darab 7 tételből áll,
és 1980-ban a Magyar Televízióban már közvetítették élő előadásomban.
Itt jazz-muzsikusokkal már ezt a szóló felvételt („Tribute to Jarrett”) megelőzően is készült
rádió-felvételem vezető nevadai/californiai jazz-muzsikusokkal.
Fontos volt találkozásom Janis Farley énekesnővel,
aki fiatal kora ellenére már kiváló dalszövegeket írt, amelyekhez szívesen írtam zenét,
melyeket még a nevadai kormányzó palotájában és több más helyszínen is előadtunk együttesünkkel,
mint pl. a világhírű filmgyártó MGM Grand Hoteljében is..
Miután elhagytam Nevadát, Los Angelesbe költöztem,
ahol egy szemeszter erejéig egy magán zenekonziba is beiratkoztam. (Jazz harmónia, komponálás, stb.)
1988 második felében kerültem fel L.A.-ből a csodás Santa Barbarába,
mely 160 km-re fekszik Északra L.A.-től, s méltán Paradise(=Paradicsom) a beceneve.
Ez a tengerparti város lett második otthonom életem során,
ahol nagyszerű emberekkel és muzsikusokkal hozott össze a sorsom.
A dél-kaliforniai Santa Barbara főutcáján is felléptünk 1989 kora őszén
az I. S.B. Nemzetközi Jazz Fesztivál többnapos eseménysorozatában az akkor már féléves „együttesemmel”,
a „S.B.Jazz Workshop” (J. Műhellyel),
mégpedig 6 alkalommal a fesztiválvonaton Los Angelestől Santa Barrbaráig,
a fesztiválra igyekvőket a külön kocsiban előre szórakoztatva; anyitóest gáláján;
3-szor utcai színpadokon, és az 1. nyitókoncerten Nagy megtiszetltetés volt,
hogy a „legtöbbet fellépő” együttes lehettünk.
Zenei pályám mindaddig legszebb időszaka volt ez Santa Barbarában,
mint ahogy hasonlóan annak idején a nevadai Renoban,
ahol rövid egy év elteltével vezető nevadai muzsikusokkal már rádióműsorunk volt.
1990 végi hazatérésem után nem sokkal egy régi békéscsbai barátomon keresztül
megismerkedhettem két francia muzsikussal: a szaxofonos Ch. Fabiennel és a dobos Marcel V.-vel.
Mindketten párizsiak.
Barátom közös koncert-turnét szervezett számomra és a velem érkező S. B.-i zongorista hölgyismerős
számára a két párizsi zenésszel magyarországi jazz klubokban Debrecentől Tatabányáig és a budapesti MINI Klubig,
ahol a zárókoncertje volt a turnénknak.
1995-ben szegedi származású zenész barátom (Fehér Lajos)
szervezésében és segítségével Honoluluba kaptam meghívást néhány hónapra,
Los Angeles és Santa Barbara érintésével,
hogy az ottani magyarok életéről és magáról Hawaii-ról tudósítsak az egyik szegedi napilap számára;
és egyben bizonyos fokú kulturális/zenei küldetésem is legyen a világ másik felén élő hazaiak között.
Jól sikerült utam lett és 8 folytatásos újságcikk tudósításom is.
Debütáló tudósítóhoz képest sok dicséretet kapott,
mely egyenként majd egy oldalas volt,fotókkal illusztrálva.
Több fellépésem is volt a hawaii magyarok között,
többek közt a világhírű építész Ybl család villájában is,
valamint kisebb zenei műhelyt is rendeztünk magyar fiataloknak.
Jubileumi est & Hawaii fotokiállítás és Birthday party egyben a Sajtóház klubjában
Március közepén hazatérve a jól sikerült több hónapos Egyesült Államokbeli utamról arra gondoltam,
hogy a nyolc megjelent újságtudósítás mellett még lenne mit megosztanom az érdeklődőkkel hawaii utamról.
Ugyanakkor eszembe jutott, hogy 1995-öt írva immáron 30 éves zenei pályafutásom.
A Délmagyarország szerkesztőségét felkeresve megszerveztünk egy hármas funkciójú nagy gálaestet:
1. Hawaii fotokiállításom; 30. Jubileumi év, mint muzsikus;
valamint ráadásként születésnapomra esett az időpont június első felében!
Mindezt a többszörös gazdag programot még tetéztük azzal,
hogy az estét a Délmagyarország lap mellett nem más,
mint a hawaii magyar konzulnő személyesen nyitotta meg,
ami egy ritka exkluzív eseménnyé emelte ezt az estet.
Belépőjegyül zenei játékom válogatása szolgált audiokazettán,
melynek még Hawaiiban készült színes borítója is volt! Dugig telt ház volt,
az ünnepelt jómagam voltam és a 2 évvel azelőtt a TV-ben már szerepelt együttesem,
az „EURO-JAZZ Quartet” volt a „házigazda” együttes. Senki nem unatkozott azon az estén.
A szervezők meglepetése és ajándéka számomra pedig az óriási szuperfinom szülinapi torta volt,
amelynek átadását – az egész esttel együtt – a Telin TV rögzítette.
Korabeli zenész kollégák is beszálltak az örömzenélésbe,
mint pl. a szintén 30 éves jubileumát ünneplő Molnár Gyula klarinétos/szaxofonos! Életreszóló esemény volt!
A zene mindig is fontos szerepet játszott az életemben.
Először klasszikus zongorát tanultam még kiskoromban, amikor sokszor voltam beteg, és a zene megnyugtatott.
Aztán egy rövid időre távolabb kerültem a zenétől, de énekelni mindig szerettem.
Aztán 18 éves koromban elhatároztam, hogy éneket szeretnék tanulni,
így beiratkoztam magánének szakra a békéscsabai zeneiskolába,
ahol klasszikus éneket tanultam.
Mégis a szegedi egyetemi éveim alatt kerültem még közelebb az előadóművészethez,
mert lehetőségem nyílt nagyobb közönség előtt színpadon énekelni. Itt, Szegeden kezdetekben inkább poposabb,
rockosabb számokkal léptem fel kisebb rendezvényeken. Egyszer azonban egyik barátnőm egy jazz számot mutatott nekem,
amit nagyon megszerettem, és életem első komolyabb zenei versenyén nyerni tudtam vele. Ekkor szerettem meg a jazzt,
hiszen úgy érzem, hogy ez a műfaj áll hozzám legközelebb, ebben a műfajban tudom legjobban kifejezni érzéseimet.
Bár szinte minden műfajban szeretek énekelni, de a jazz megadja a szabadságot a zenélésben, ami számomra nagyon fontos.
Nem gondoltam volna pár éve, hogy az éneklés egyszer több lesz számomra mint puszta hobby. Pár hónapja döbbentem rá arra,
hogy én ezt szeretném csinálni. Boldoggá tesz, amikor a színpadon vagyok, amikor látom, hogy a hallgatóknak tetszik, amit csinálok.
Tudom, hogy sokat kell még tanulnom, de úgy érzem érdemes, mert a sok biztatás, gratuláció, eredmények,
a pozitív visszajelzések megerősítenek abban, hogy jó úton haladok."
1984. április 9-én születtem Szegeden. Nagycsaládban nőttem fel.
Akkorában, ahol a kakaó lábosban kerül a reggeliző asztalra,
és a görögdinnyéből csak vékonyka szelet jut. Hat féltestvérem van.
Én vagyok a legkisebb a családban.
Apám és anyám egyetlen közös gyermeke.
Ha fiúnak születek, a Győző nevet kaptam volna. Azt mondták azért,
mert egyetlen győztes pontja voltam az ő találkozásuknak.
Az általános iskolát, dráma osztályban végeztem. Hét éves koromban hosszú évekre tagja lettem egy keresztény gyülekezetnek.
Godspellt, himnuszokat énekelni, számomra éltető erővé vált. Felsős koromra a képzőművészet kezdett érdekelni,
így a Tömörkény István Gimnáziumba jelentkeztem, az iparművészeti osztály kerámia szakára.
Öt nagyon izgalmas év következett.
Szerelmem az agyag lett. Imádtam elvonulni a műhelybe, és kedvem szerint formálni ezt a csodálatos anyagot.
Az ötödév elvégzésével megkaptam a keramikus képesítést.
Ekkortájt ismerkedtem meg a színház világának számomra addig ismeretlen ágával,
az alternatív színjátszással és a stúdiószínházi légkörrel.
Személyes, szoros, már-már tapintható közelséget tapasztaltam itt: az előadó és befogadó kontextusában,
és ez a világ ettől kezdve vonzásában tart.
Gimnáziumi éveim után elvégeztem a Szegedi Színitanodát, színész II. képesítést szerezve ezzel.
Majd szerződést kaptam a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol immáron hatodik évadomat töltöm színésznőként.
Szerepeim többségében zenés produkciókban kapok feladatot. Zene iránti éhségem azonban egyre több műfajjal ismerkedtet meg.
2010-ben dobogós lettem a Nádasdy Kálmán Országos Sanzonversenyen, melyen csak színészek vehettek részt.
És akkor most itt van ez a Blues…megőrjít!!!! Ismerkedem a műfajjal, és ha a sors épp megajándékoz azzal,
hogy énekelhetem is…akkor…na akkor, jó lenni!!!!!